Eloxálás
Az alumínium tetszetős megjelenését, korrózióállóságát jelentős mértékben fokozza a felületén anódos oxidációval kialakított védőréteg.
Az elektrokémiai oxidálás (anodizálás vagy hagyományos néven "eloxálás") során a megfelelő összetételű és töménységű elektrolitokban - legtöbbször savakban - a munkadarabokat anódnak kapcsolják. Az anódon képződő oxigén reakcióba lép a fém felületével, amelyen a természetes oxidrétegnél vastagabb, keményebb, kémiailag ellenállóbb oxid réteg alakul ki. Anódos oxidáció során, tehát magából a fémből alakul ki a védőréteg, szemben a galvanizálással, melynél a kívánt fém, mint bevonat válik le az elektrolitból a munkadarab felületére.
Az alumínium és ötvözeteinek anódos oxidrétegét alkalmazzák:
- • védőrétegként a kémiai és mechanikai hatások ellen,
- • díszítőrétegként, főleg színezett állapotban,
- • közbenső rétegként a galvanizálást, festést megelőzően, elektrolitkondenzátor gyártáshoz,
- • kemény, kopásálló réteg kialakításához, stb.
Szintelen oxidréteg kialakítása
A legismertebb eljárás az egyenáramú kénsavas anodizálás (GS). melynek során 20%-os kénsavban 25C-on 20-25 m-es oxidréteget alakítanak ki. Ez az eljárás nemcsak egyenárammal, hanem váltakozó árammal (WS) is végezhető, azzal a megjegyzéssel, hogy az utóbbi esetben a réteg színe sárgás árnyalatú. Mindkét eljárással az oxidréteg jól színezhető.
Mindkét eljárás hátránya, hogy a kénsav oxidot oldó hatása következtében, a hagyományos paraméterek mellett, csak meghatározott mértékig (kb. 35m) lehet az oxidréteg vastagságát növelni
Az oxálsavas egyen- és váltakozóáramú eljárásokat (GX, WX) ott alkalmazzák, ahol vastagabb és kényesebb, jó díszítő és védő hatású oxidrétegre van szükség
Az előbbi eljárások előnyeit egyesíti magában a kénsavas-oxálsavas eljárás (GSX), amelynél a kénsavas oldat oxidoldó képességét oxálsav adagolással szorítják vissza. Az oxidképződés sebességét a feszültség növelésével fokozzák.
A foszforsavban végzett anodizálással általában csak igen vékony és erősen pórusos szerkezetű oxidréteg alakítható ki. E sajátos szerkezet a díszítő-védő igénybevételt nem elégíti ki, viszont műszaki célra igen alkalmas, pl. galvanikus fémbevonás előtt nagy kötésszilárdságot biztosító alapréteg előállítását teszi lehetővé.
A korrózióállóság biztosítása céljából az anódos oxidréteget utókezelik, ez rendszerint a "tömítés" művelete, amely ioncserélt vízben 95-100 C hőmérsékleten, speciális adalékokkal történik.
Alkalmazhatnak más utókezelő műveleteket is, pl. speciális olajokkal vagy lakkokkal.